Szívem csücske

1. Fejezet

-Denis, biztonságos a tér?-Kiabált Jenna a mező másik oldaláról.-

-Ahogy látom, igen. Mehetünk. -Szedte szorosabbra lova kantárját Denis.-

A Fekete hannoveri unottan rázta meg sörényét, és tudomásul sem vette a két beszélgető lovast. Denis fríz lován huppant egyet a nyeregben.

-Akkor... Mehetünk! -Kiabálta Jenna, azzal szép hannoveri kancáját elindította a kietlen erdő felé.-

Denis gondolatai ezerfelé szálltak. Rábízza életét egy rakás kutyára, akik csak vakon mennek amerre látnak? Az erdő fái közeledtek, és Denis sohajtott nagyot, majd megrántotta kezében a kantárt. Szívem csücske, a lovas vadászat, aha...

-Jólvan! Vágtassunk!-Rikkantotta Jenna.-

-Ööö.. Oké... -És még egyszer megigazította piros lovaglódzsekijét Denis is, azzal fríz csődörét vágtára bírta.-

Denisnek rossz előérzete támadt. Mivan ha a kutyák rosszfele vezetnek? Mivan hogyha eltévedünk?... Denis csak a rosszra tudott gondolni. Pár perc múlva gondolataiból kinézve azt látta, hogy egy erdő közepén vágtat a lova, se kutya, se Jenna, se Anna, se Dávid, se Selena, se Martin, se Luca!

-Hova tűnhettek, Collor? Már van egy sejtésem... Ó jaj...NE!

-Pff... Engem nem érdekel. Itt sok a fű, legelhetek. Minek választottál ilyen hülye és veszélyes vállalkozást?

-Ez ki volt? O.o

-Hát én, Collor. -Azzal Collor legelni kezdett rémült lovas alatt.-

-Co..Co...Color, te.. te.. te... TE BESZÉLSZ?

-Aha.. Nyamm...Valami.. Mmmm... Olyasmi.. Nyamm.

-Te mén vagy! Haza tudsz vezetni?

A Fríz kiejtette szájából a falatot, és szinte lángolni kezdett a szeme.

-Nem lehet. Érzed a szagot?

A Szél eléjük fújt egy parázsdarabot. Még kicsit égett, de a ló rálépett.

-Nem hiszem el... -csordult könny Denis szeméből-

-De. Sajnos.. Elégett a lovarda..

-Akkor hol élnünk?

A Fríz fölkapta a fejét es hosszú szőre lobogni kezdett a szélben. Szeme szikrázóvá vált, mint a parázs, patájából piros kövek ömlöttek. Szíve egyre hevesebben vert. Denis nem tudta hogy mi történik. Elájult. Ájulása közben leesett a magas lóról. A ló szívinfartust kapott. Denis furcsa dolgokat látott miközben elájult... Egy farkast, aki beszél. A lovarda felé tart... Vajon mit akar?

2. Fejezet

Egy furcsa helyen ébredtem fel. A lovarda romjai között. Kezdett visszaállni az emlékezetem. Hogy kerültem ide? Pár perc múlva két 'valami' beszélgetése zavart fel.

-Na jó, akkor fogd meg és vigyük.-Hallatszott egy hang.-

-Jó. Gyere, segíts, túl nehéz!

Éreztem valami furcsát. Sajgó lábaimmal felálltam. Észrevettem hogy valami furcsa vastag szőr borít. 4 lábam lett, rajta pamacsos mancsokkal. Orrom egyre sikeresebben szimatolt, és a látásom is visszatért. A hallásom nagyon éles volt. Halálsápadtan néztem szembe a valósággal... Farkas lettem.Azt hittem hogy itt megőrülök. Lépegettem és fehér szőröm lobogott a csodás hideg szélben. Egy hódarab esett az orromra. Amennyit láttam, az annyi volt hogy a két farkas -akinek a beszédére ébredtem-, egy elpusztult lovat visznek. Gondoltam beköszönök nekik, mielőtt halotthak hisznek.

-Sziasztok! Láttam hogy errefele jöttetek. Gondoltam beköszönök.

-Ez meg ki volt? -Mordult meg az egyik farkas és letette a lovat.--

-Én, az a farkas aki az előbb itt feküdt. Ha tudjátok, meg tudjátok magyarázni, hogy kerültem ide? Kérlek, fontos infóval szolgálnátok. -Fordultam a farkasok felé.-

-Aha, te ott. Elmondom, ha segítesz cipelni a lovat. Amúgy a nevem Martin, a barátomé pedig Máté. Szóval újonc vagy?

Máté is letette a lovat és veszedelmes fogait mutatta.

-Kölyök, ha jössz elmesélem. Brrr.. Ez a rohadt hó is esik! Csak ez kellett! -Káromkodott Máté.-

-Megyek,megyek! Amúgy a nevem Denis. Örülök hogy megismerkedtünk. -Azzal szedtem apró lefagyott lábaimat utánuk.-

Martin és Máté megfordult. Martin kék szeme szikrázott a téli hóban.

-Szóval Denis, üdvözlünk a csapatban. Nem akarok túl sokat beszélni, gyere, én pedig elmondom hogy kerültél ide.

-Oké.

Azzal odafutottam feléjük es felkaptam a ló félig kormos fejét. Jól elbeszélgettünk, amíg nem ertünk be az erdőbe. Az erdőben puffogás hallatszott. Amilyen gyorsan örültem, úgy éledt fel bennem a félelem.

-Nem lesz baj?

-Nem, nem, ez csak egy ember. Legtöbbször etet minket... Khm.. Úgy hallom ez nem a legjobb pillanat beszélgetésre. -Azzal egyre gyorsabban kezdett futni.-

Nagyon féltem. Nagyon, de nagyon nagyon. A veszély úgy vonzott minket... Mint a friss hús. Egy közeli barlangnál letettük a lovat. Jég hideg volt, én vacogtam. Naplementekor ettünk, tök jó volt. A mi kis csapatunk nagyon jó volt. Egy hideg napon már magam mentem vadászni, mert a fiúk aludtak én pedig nagyon éhes voltam. Egy őzet láttam futni, utána eredtem, de ő eltűnt. Visszaügettem a fiúkhoz akik közben felébredtek.

-Hol voltál Denis? -Érdeklődött Máté.-

-Á, csak egy hülye őz után futottam aztán nem tudtam elkapni.

-Olyan előfordul.-Rázta meg fabarna bundáját Martin.-

-Na de mindegy is, maradt még a lóból, nem?

-De, pont elég lesz. -Mondta Máté, azzal maga elé kapta a lóhúst.-

Újabb puffogás. A kaja tud várni, az élet fontosabb. Futni kezdtünk, ezután minden túl gyorsan történt.Egy piff. Egy puff. Egy püff. Gurulva borultam a földre segítségert kiabálva. Fehér szőrömet elvetette a piros folyadék. A fiúk segítettek, bár nem tudtak miben. Úgy éreztem, hogy ez nagyon nagyon de nagyon rossz lesz. Égkék szememet a fiúkra vetettem.

-Egy levél... Hozzátok!... Kérlek... Külömben itt döglök meg!

3. Fejezet

A fiúk sietve hozák a levelet. Denis keservesen vinnyogott. Furcsa szag volt. A fájdalom és a szorongás keserű szaga. Denis megkönnyebbülve nézett a fiúkra és feltette a sebre a levelet.

-Köszönöm Máté! Köszönöm Martin! -Öleltem át őket.-

-Ezzel tartoztunk neked. Amúgy nem akarunk kínos helyzetbe hozni, de tudjuk a történeted. Így, alig tudsz valamit a farkaslétről.

-Honnét tudjátok? -Kérdeztem lógó orral.-

-Láttuk az egészet. De mindegy is, megtanítjuk neked a rendet!

-Köszönöm fiúk! Már annyi mindenben az adósotok vagyok.. Nem is tudom mivel köszönjem meg!

Elmentünk, vagyis visszamentünk a barlanghoz. A fiúk azt mondták, hogy hamar meggyógyulok, és később vadászni is fogok tudni. Meg azt is mondták hogy szerzek barátnőt és lesznek kölykeim, akik majd az én véremet hordozzák majd magukban.

-Nektek hogy-hogy nincs farkasbarátnőtök? -Kérdeztem kicsit kíváncsian.-

-A sors így hozta sajnos.- Válaszolta Martin szomorúan.-

-Hát sajnos..-Búslakodott Máté is.-

-De ha nektek nincs, akkor nekem mért legyen? -Kérdeztem kissé félősen.-

-Mert jót akarunk neked. -Válaszolta egyszerre a két farkaslegény.-

Aztán beszélgettünk egy nagyot. Utána tanítottak és mostmár farkasnak mondhatom magam! Estefelé még vadásztunk kicsit és sikerült is.

*1 Év Múlva*

Nagyon jó vadász lettem. Mindenkit leigázok vadászatban. Máté és Martin segítségével, persze. Dél körül kimegyünk még egy kicsit futni.

*Dél körül*

-Na jó, menjünk.-Mondtam.-

Pár perc múlva elindultunk és az erdő mentén puffogást hallottam. Egy menekülő farkaslányt is láttam... Meg kell hogy mondjam, életemben először, szerelmes vagyok. Biztos találkozok vele, elvégre menekülünk a vadász elől, és én követni fogom Őt.

-Wúhá láttátok azt a szép csajszit? -Kérdeztem.-

-Igen! Ha neked bejön, akkor GO utána! -Mondták a fiúk.-

-Jójó!

Azzal követtük őt. Amikor végre megállt, akkor mi is és illedelmesen köszönt nekem ^^ Biztos nagyon kedves.

-Szia!-köszönt a lány.-

-Szia!-Mondtam.-

-Mi ez a nagy sietés?-Kérdezte a lány.- Amúgy, a nevem Anne,és és és...

-Gyere velem! -Mondtam neki.-

-Nekem angyon bejössz... -Nézett a szemembe a fehér bundájú 'angyalka'.-

-Nekem is...-Mondtam romantikusan.-

-Leszel a ... a.. a... pasim?

-Igen! :D

Huh szinte repülni tudtam volna a boldogságtól. Később ő is megbarátkozott a fiúkkal.

*Pár évvel később*

-Szivi, gyere egy kicsit! -Kiabálta boldogan Anne.-

-Persze! Megyek!-Kiabáltam vidáman.-

-Tehát... -Mosolygott- Bamm............. APA LESZEL!! :)

-O-M-G!! Ez fantasztikus! Nagyon örülök! Ugye elmondhatom a fiúknak?

-Persze én kis Denisem! :)

-Fiúk képzeljétek! Apa leszek!

-Wáó gratulálunk! :) -Mondták a fiúk.-

*8 hónap múlva*

Puffogás..A vadász.. Egy terhes barátnővel.. Meg kell védenem! M-i-n-d-e-n á-r-o-n-!

-ANNE, FUSS! -kiabáltuk a fiúkkal.-

-DENIS! MÁTÉ! MARTIN! -Kiabálta Anne.-

Anne hallgatott ránk. Futott, bár nem nagyon tudott... Kicsit követtük, és láttam hogy Anne felé jön egy vadász... Meg kell védenem! Muszáj lesz... Elé kell ugranom.. Anne szaladt. Jött a vadász... Én sprintfutásban futottam utána... Amikor utolértem... 1.. 2... 3... UGRÁS! PUFF! PIFF! PÜFF!

-DENIS!!!!!!!- Kiabálta mindenki.-

-Jó..J...Jól vagyok.. -Dadogtam.-

-Denis, ugye nincs baj? -Futott oda hozzám sírva Anne.-

-Nincs, nincs, tudod hogy ezt érteTÜNK tettem... :)

Ő átölelt... Érezte a vér szagát... A golyó büdös illatát.. Késöbb kezdtem felépülni. Anne végig ott volt mellettem... Egy nap Anne nagyon nagyon rosszul volt... És én tudtam is, hogy miért... A kicsik miatt.

4. Fejezet

A Kicsik megszülettek. Nagyon édesek voltak. El sem hiszem! Nagyon fontosak nekem, de van más feladatom is, ami miatt nincs mindig időm rájuk. Sajnos. A fiúk is mindenben támogattak, együtt vadásztunk, és nálunk családtagok voltak. Azóta a mocskos embernek volt pár merénylete ellenünk, de megúsztuk. Mi az életünk árán is megvédjük a családunkat,ha esik, ha fúj. Ilyenek az igazi farkasok! Persze, nem öndicséretből. Jó, most mindenki azt gondolja, hogy itt a vége, happy end, de NEM. Nem olyan rózsásak a mindennapjaink mint ahogy képzelitek. Farkasjárvány terjed és a kicsik elkapták. Az egyik elkapta... Nagyon aggódom! Az egyetlen kislányom... Akár meghalhat. Tennünk kell!

-Moony jól vagy? Nagyon csúnyán köhögsz! -Mondtam aggódóan.-

-Igen apu... köhh... Jobban nem is lehet.. köhh.. lehetnék!.. köhh...

-Szólj ha baj van!

-Jó, szólok!

A Fiúkkal van találkám. Remélem hogy Monnynak nem lesz baja. Anne is nagyon aggódik, de ő most távol van vadászatban. Amint odaértem oriási partival leptek meg. Meglepődtem. Mondjuk, max hangerőn bömbölt a Starboy című sláger.. Imádom azt a számot! Utána felcsendült egy szomorú zene is, a When We Were Young amiről Moony jutott eszembe, és könnyel telt meg a szemem. Anne biztos gondját viseli, bízok benne.

-Fiúk mennem kell... Moony miatt.

-Megértünk... Mehetünk mi is?

-Aha...

Azzal a fiúkkal elindultunk haza.

*Pár hónap múlva*

A Lányom túlélte a járványt! Büszke vagyok! Nagyon! Puff... Megint... Vadászok.... Ere tartanak... Hogy miért nem parázom túl magam? Mert már csak egy kicsikém van életben... Moony. A többieket... Lelőte a vadász... Gyűlölöm őt, az a mocskos paraszt ember! Utálom. És Moony sincs a legjobb állapotban. Moony az egyetlen lányom, csak ő él... A fiúk... Ők áldozták értük az életüket, de a vadász túl erős volt, a kicsiket is megkaparintotta... És Annét is.. Aki védte őket... De Moonyt meg kell védenem! És tudom, fentről büszkék lesznek rám!

-Moony, gyere jön a #*&^#&&@×!

-Megyek apu, ne beszélj csúnyán! Annyira nem vagyok fontos...

-Miért kicsikém? -Ültem le mellé megszeppenve.-

-Fél életedet munkával töltötted. Anyu is messze volt.. A két második apukám pedig csak játszani tudott, mert soha nem voltak apukák... -Mondta szomorúan, lehajtott orral.-

-Bocsánat kicsim... Ha ez az utolsó napunk, akkor remélem egy helyre kerülünk.

-Apu, felejtsd el a szöveget! Tudom hogy anyu, a tesóim, és az M betűs fiúk is élnek!

-Ez igaz? -Mondtam reménykedve.-

-Igen! -Nyújtózkodott két kéz a hátam mögülről.-

-Máté! Martin! Ti éltek? Nagyon örülök! -Mosolyogtam.-

-Élünk, Denis. Segítünk! Leküzdjük a nagyképű barmot!

Ezután minden túl gyorsan történt. Leküzdöttük őt, és szétkarmoltuk. Ami a jó hír: A falunak nincs több vadásza, ezért nem veszélyeztet minket semmi.

5. Fejezet

Én nagyon jól vagyok, elvagyunk a fiúkkal és Moonyval, olyanok vagyunk mint egy család, csak felnőtt női lény nélkül. Csodás és pompás. Szép életünnk lett.

Itt ennek a kisregénynek vége. Remélem hogy tetszett! Elnézést a helyesírási és egyéb hibákért, sajnos ez az első kisregényem, ami igen rövidre sikerült. Azért köszi minden olvasónak! :)

Weblap készítés ingyen